2009. október 29., csütörtök

At 5 o'clock in the morning

Na ilyen az, amikor kedvenc belga párosunk összecsap a kedvenc olasz párosunkkal. A mashupoért sajnos nem tudom ki a felelős, mindenesetre jól sikerült, nameg természetesen fényderül arra a titokra is, hogy mit csinálnak a tinédzserek hajnali ötkor! Ja, és ki ne hagyjam a legfontosabbat: ugye tisztában vagyunk azzal, hogy november 27.-én, még meg nem határozott helyen a 2 Many Dj's fellép? Aki nem érezné kellőképpen a dolog súlyát, annak megemlítem, hogy zenetörténelmi fordulóponthoz érkezett a magyar partyszcéna. Már nagyon ideje volt, hogy végre itt is megmutassák, hogy mit tudnak a Soulwax srácok! : )
2 Many Dj's vs. The Bloody Beetroots - Warp Fu (mediafire)

I say don't you know

Egy kicsit zakkant feldolgozásba futottam a minap: az agyonjátszott, agyonhájpolt, agyonszeretett és agyonalázott Franz Ferdinand Take Me Out-jának Guillemots-átiratáról van szó. Az első percben úgy gondolod, hogy a londoni négyes egy lassú átértelmezést gyártott, aztán rájössz, hogy nagyon nem így van. Az eredmény egy nyivákoló gitárriffekkel torzított, lendületességét rapszódikusan változtatgató dal. Szerintem jópofa, meghallgatni mindenképpen érdemes!
Guillemots - Take Me Out [Franz Ferdinand cover](mediafire)

2009. október 28., szerda

Sztronge

A mai trekkem a Death From Above 1979-től lesz, egy kis dzsásztiszos értelmezésben. Ez a kanadai duó nem rossz, de tényleg! A Blood on our hands című számuk az kimondottan sztronge. Ahogyan az énekes - Sebastien Grainger - enyhén érces hangja teret nyer az éterben az..az...az az! De inkább át is adnám nekik a szót. Aki eddig nem hallotta az azért töltse le aki pedig ismeri az meg azért,hogy jó legyen a statisztikám a médiafájerben :D
Death From Above 1979-Blood On Our Hands[Justice rmx](mediafire)

2009. október 27., kedd

I never forget you, Electroclash! #4

A 2000-es évek elején volt egy berlini duó, akik nagyban elősegítették az electroclash iránti rajongásomat, ők voltak Lexy és K-Paul. El sem tudtam akkor képzelni, hogy ez a két vicces figura, hogyan lehet ilyen mocskosul stílusos és hogyan lehet az, hogy folyamatosan ontják magukból a jobbnál jobb dalokat. Gyakorlatilag minden kislemezüket széthallgattam és imádtam az első albumaikat. Ahogy eltünt az electroclash a süllyesztőben, ők továbbálltak. Dobbantottak és sokkal house-osabb oldalról közelítették meg az elektrót, ami nekem igazából már nem jött be annyira. Rengeteg dalukat ki lehetne emelni az ezredforduló környékéről, ám ha mégis egy kedvencet kéne választanom, az az Atomek Dogg-gal (azaz Dj Tomekk-kel) közösen megalkotott Let's Play lenne 2002-ből.
Lexy & K-Paul - Let's Play [feat. Atomek Dogg](mediafire)

I /We(?) Heart Lissy


Lissy Trullieval egy Hot Chip Cover kapcsán találkoztam. Nagyon tetszett a feldolgozás, és utána is jártam, hogy ki ő, mert nem nagyon hallottam róla semmit. Egy amerikai, hölgyről van szó aki modellből lett énekes, az öltözködési stílusát a La Rouxból ismert Elly Jacksonéhoz hasonlítják, bár zeneileg nem sok közös pont van kettejük között. Elvileg indie műfajba sorolja magát a bandájával, azért ez nem feltétlen igaz minden egyes számukra.
2009 elején kiadott egy EP-t Self-Taught Learner címmel, amit most októberben újra megjelentettek, három új számmal, ezek közül az egyiket szeretném most megmutatni.
Lissy Trullie - Don't To Do (mediafire)

Spooky Tunes


Én rohadtul félek a kísértetektől, de tényleg.. és ezzel a postommal szeretnék válaszolni a Stalker bejegyzésre, mert az ilyen dolgoktól kiver a víz.
Úgy gondoltam, hogy egy vidám ScoobyDoo hangulatú funk muzsikával el tudom feledtetni az ijesztős szellemes cuccokat.
Aural Exciters - Spooks In Space(mediafeire)

2009. október 26., hétfő

CC Sunday Vol.3

Na megint sikerült időn túl megírnom ezt a postot. Ezért megpróbálok törleszteni. Ma a 3. Crystal Castles pakkomban nem remix található. Olyan CC trekkek vannak itt amit az albumon nem találhattál meg...mert nem is voltak rajta. Van itt instrumentális dalocska de olyan is amiben Alice Glass 'danolászik'. Elsőnek soknak tűnik a mai CC csomag de amúgy meg nem.
Crystal Castles-Eliminate(mediafire)
Crystal Castles-Baptism(mediafire)
Crystal Castles-Bitter Hearts(mediafire)
Crystal Castles-Black Fag(mediafire)
Crystal Castles-Cry Baby(mediafire)
Crystal Castles-Dolls(mediafire)
Crystal Castles-Mother Knows Best(mediafire)
Crystal Castles-No Skin(mediafire)

Disko In My Head

Tegnap este egy beszélgetés során ismételten feljött az 'igényes diszkó', mint fogalom. Sajnos az emberek többsége, a 'diszkó' szó hallatán egy mai kommersz szórakozóhelyre asszociál, ahol simsonos Tibi szexuális mozdulatokat utánozva hátulról próbálja meg felszedni a spicces Olgát, dübörög a 144 bpm-es aktuális magyar sláger (refrén általában: 'ne menj el, maradj velem' vagy 'vágyam tengerén, ó te vagy a fény') és csak kevés embernek jut eszébe a '70-es évek második fele, a Studio 54 vagy akár Amanda Lear. Alan Braxe évek óta azon munkálkodik, hogy ezt a bizonyos korszakot az aktuális kor köntösébe öltöztesse, úgy, hogy a stílus mégse veszítsen múltbéli értékeiből. '98-ban egy világ kapta fel a fejét a Music Sounds Better With You-ra, amit Thomas Bangalterrel közösen Stardust néven alkottak meg. Karrierje azóta töretlen. Zenéje számomra a habkönnyű francia elektróhouse Olümposza. Jelen posztot legutóbbi minimixe miatt teszem közzé, mely 12, a Vulture kiadónál megjelent dalt tartalmaz bő 15 percben.
Tracklista:
01. Stars on 33 - I feel Music in you heart
02. Das Glow - I wanna wake up with you
03. Alan Braxe & Fred Falke - Arena
04. The Paradise - In love with you
05. Lifelike & Kris menace - Discopolis
06. Alan Braxe & Fred Falke - Love lost
07. Alan Braxe & Fred Falke - Intro
08. Defender - Bliss
09. Alan Braxe & Fred Falke - Penthouse Serenade
10. Fenech Soler - The cult of romance
11. Alan Braxe & Kris Menace - Lumberjack
12. Sedat the Turkish Avenger - Sunrise
Ígérem egyébként a mixek nem lesznek rendszeresek, de engedjétek meg, hogy ma kivételt tegyek, hisz teljesen magával ragadott a hangulat! : )
Alan Braxe - The Vulture Mash-Up

_________________________________________________________________________
uptade: sajnos az mp3-at el kellett távolítanunk, a link a youtube-ra mutat

2009. október 25., vasárnap

Sunday Evening Special

A múlt vasárnaphoz hasonlóan ismét egy kosárnyi zenével készültem. Nem mindegyik dal új, viszont akad köztük néhány iszonyatosan friss is!
Elsőként a norvég Kings Of Convenience legutóbbi albumának egyik legszebb momentumával kezdeném. A Peacetime Resistance-ról van szó, melynek hangszerelése tökéletes, a hegedűtől pedig jóformán elolvadok.
Kings Of Convenience - Peacetime Resistance (mediafire)
Bevallom, a Local Natives-szel nem különösebben foglalkoztam eddig. Az öttagú formáció Dél-Kaliforniából jött, de zenéjük atmoszférája nagyon északi. A napokban jelenik meg legújabb kislemezük, ami a Shape Shifter címet viseli. Érdemes lesz ezentúl odafigyelni rájuk!
Local Natives - Shape Shifter (mediafire)
A Pinback 2 évvel ezelőtt jelentette meg a Fortress című dalát, ami azóta is a legnagyobb slágerük. A Local Natives kapcsán jutottak eszembe, hiszen szintúgy egy kaliforniai bandáról van szó és szintén nagyon északias ezen daluk hangulata.
Pinback - Fortress (mediafire)
A Fenech Soler-re is érdemes lesz a jövőben nagyobb figyelmet fordítani, mert a trió Lies című dala elég ropogósra sikeredett. Egy kellemes elektrópop trackről van szó, mely a banda első hivatalos megjelenése lesz és november másodikán kerül a zeneboltokba.
Fenech Soler - Lies (mediafire)
Ali Love neve a Chemical Brothers Do It Again című számának kapcsán lehet ismerős, ahol ő szolgáltatta a vokált. Egy nagyszerű dalról volt anno szó, azonban emberünk jóval több ennél. Ali gyakorlatilag egy egyszemélyes zenekarként működik, vannak instrumentális és elektronikus dalai is és minden hangszert önmaga komponál. 2007-ben nagy kedvencem volt tőle a Lost In The K Hole, ami egy könnyed, ugrálható, másnapos indie szám, 2009 végére azonban Ali szakított ezzel a stílussal. Legalábbis ez mondható el legújabb kislemezéről, a Diminishing Returns-ről, ami gyakorlatilag egy neo-itáló-diszkó dal.
Ali Love - Diminishing Returns (mediafire)
Minden nemzetnek megvan a maga elektrópop dívája. Norvégiának Annie, akinek várva-várt második lemeze már lassan végre itt van a nyakunkon. A 2004-es Anniemal című bemutatkozó anyag után elég magasak az elvárásaim. A legújabb kislemez az I Don't Like Your Band címet viseli és a címhez méltóan tombol benne a flegmaság. Egy jól sikerült szintipop dalról beszélünk, azonban félek, ha ez a lemez legjobb track-je, akkor az új album nem fogja hozni az első hangulatát.
Annie - I Don't Like Your Band (mediafire)
Következőként a The Sweet Serenades-t szeretném bemutatni, akik ismételten skandinávok. A kéttagú formáció legújabb dalának kicsit régebbi vonalas brit indie hangulata van és elég jellegzetes a gitár-témája. A poszt leglendületesebb részéről van szó, szóval aki kis hangulatnövelést szeretne vasárnap estére az feltétlenül szedje le!
The Sweet Serenades - On My Way (mediafire)
A vasárnap esti összeállításom legutolsó darabjához érkeztem. A fentebbiektől eltérően nem zenei blogok böngészése, hanem egy youtube videó kapcsán futottam bele egy érdekes és váratlan Amy Winehouse feldolgozásba. A cover-t 2007-ben az akkor zenei pályája csúcsán álló Arctic Monkeys készítette. Szeretjük ezt is, nameg az eredetit is, a srácok legutóbbi lemezét viszont nem nagyon...
Arctic Monkeys - You Know I'm No Good [Amy Winehouse cover](mediafire)

Stalker

Ádámnak meséltem erről tegnap este és mondta,hogy csináljak erről egy off-zene postot. Szóval most meg is teszem. Az internet tele van hoaxokkal vagy olyan valós dolgokkal amiket hoaxoknak tartunk és mindenféle témával foglalkoznak. Én is találtam egy ilyet. Ha hoax ha nem érdemes megnézni mert olyan élményt nyújt,mint a legerősebb ghost filmek. Rá is térnék a lényegre. Van egy 20on éves lány aki Angliában él: Louise Paxton. Norwich-ból költözött át South London-ba. Sok-sok barátját háta mögött hagyva úgy gondolta,hogy video blogon keresztül tartja velük a kapcsolatot és megoszt velük mindent ami fontos. Bemutatta az új lakását és egyéb apró vidám dolgait osztotta meg velük. Ám az eddig vidám lány megtört. Az indok az nem gyenge. Egy alak állt (ahogy ő mondaná: stalker) az ajtaja előtt késő este. Nem lehetett látni belőle semmit csak a sziluettjét. Nem mozdult,nem beszélt, nem csinált semmit...csak a frászt hozta Lousie-ra. Fel is hívta egyszer a rendőrséget (egy időben a stalker megjelenésével) akiknek elmondta ezeket de mire vissza nézett az ajtóra addigra el is tűnt. Tehát nem tudták komolyan venni a rendőrök. Ha azt gondolnád ez be is fejeződött tévedsz. Még nappal se lehetett nyugta szegény lánynak. Kénytelen volt a hálószobájából a nappalijába átköltözni mert a hálóban elég fura dolgok történtek. Az ágyának egyik fele hideg volt a másik fele pedig meleg. Az ok persze kérdésekbe merül. De ez még semmi. A lány egyik nappal nem mert átmenni a szobájába mert hangokat hallott. Nagy nehezen erőt vett magán és átment. Az ágya tele volt földdel és egy pénztárcát is rejtett magában. Természetesen nem az ő tárcája volt és nem is egy betörőé vagy egy huligáné. (a poént nem szeretném lelőni) Egy másik nap szintén fura dolgokat vett észre. Az ablakokon sáros kéznyomok voltak. Természetesen az esti rettegésekről nem is beszélve a folyamatos hangokkal és dübörgésekkel. Louise eléggé megtört a végére. Lehet látni ahogyan folyamatosan leépül az életvidámsága. Kénytelen áthívnia Lizzie barátnőjét,hogy egy kicsit tudjon aludni és biztonságban érezhesse magát. Sajnos nem ért sokat egy plusz személy jelenléte. Ezen az estén történtek a legfurcsább dolgok. A stalker újra megjelent. Dübögések,hangok és még egy torz ordítás is hallatszódott. A lámpa lekapcsolódott ahogyan sok más este is megtörtént. (érdekességnek annyit elárulok,hogy a lámpa lekapcsolódásánál nem lehetett hallani kapcsoló hangot.Csak szimplán,mint ha kiégett volna a lámpa.) Louise rettegésében átrohant a másik szobába ahova már Lizzie nem tudott bemenni mert rácsukodott az ajtó és hiába próbálta kinyitni nem tudta. Ekkor vette fel Louise a legfélelmetesebb dolgot (ezt majd megnézitek) és itt meg is szakadt a felvétel. Ez az utolsó film amit felvett. Ezt a videót Lizzie töltötte már fel mert Louise eltűnt. Mire be tudott menni a szobába barátnőjét már nem találta csak a telefonját és a kameráját. Legyenek igazak vagy nem ezek a videók mindenesetre roppant izgalmasak és a frászt hozzák az emberre. Érdemes nagyon hangosan vagy füllhallgatóval nézni ezeket a videókat mert elég sok részlet van amit nehezen lehet meghallani. A másik,hogy feltöltési sorrendben érdemes nézni ha mindent érteni akarunk.
Most már nem beszélek tovább.
Ide klikkelni: KLIKK!

Montreal Dreams


Felix Cartal neve nem ismeretlen a jedi táborban, bár külön bejegyzés még nem készült róla, egy posttal ezelőtt Zltn az Evil Nine kapcsán mutatott tőle egy kellemes hangulatú remixet. Felixről elég annyit tudni hogy kanadai és sok neves előadónak készített átdolgozásokat, többek között MSTRKRFT-nak és a Dragonettenek.
Amit ma meg szeretnék osztani a tömeggel, az egy eléggé beteg trekk, erre hiba nem ingatni a fejet:
Felix Cartal - Montreal Dreams(mediafire)

2009. október 24., szombat

The only advice is Coke, Coca Cola and ice

Ma esti úticélunk ismételten Ausztrália, viszont most nem a helyi hipermenő szintipop és újratöltött 80s vonal kerül terítékre, hanem a melbourne-i indie. Delikvenseink az igen szimpatikus öttagú Little Red formáció, aktuális slágerük pedig a Coca Cola címet viseli. Ma nincs túl hideg, de nem a legkellemesebb ez az időjárás. A dal viszont annyira kis pozitív, hogy simán feldobja az embert. Velem legalábbis ezt tette. : )
Little Red - Coca Cola (mediafire)

They Live!

A napokban nézegettem új zenék után és akkor botlottam bele ebbe a jedi menő muzsikába. Nem is értem,hogy tudta figyelmemet elkerülni. Az Evil Nine nem ma kezdte. A nevéből is érthetődő,hogy ketten vannak. A srácok nagyon brightoniak és nagyon értenek az electrohoz. A They Live! című albumuk egyébként nem is olyan régi: 2008. Hallgattam más trekkeket is tőlük más albumokról és néha-néha éreztem rajta olyan Zagar-os hatást. Néha nem lehet behatárolni őket,mint ahogy Balázsékat sem. Az elektronika erősen dominál de a többi komponens az mindig változik de ez nem is baj, sőt! Nem is húzom tovább. Itt van az Evil Nine-tól egyik legjobb számuk amit páran meg is remixeltek. Azok is jedisztikusak.
Zene!
Evil Nine-They Live(mediafire)
Evil Nine-They Live[Breakbot rmx](mediafire)
Evil Nine-They Live[Felix Cartal rmx](mediafire)
Evil Nine-They Live[Arcade Velocity rmx](mediafire)

Heads on the floor


Alain Macklovitchot, úgy ismerik a nagyvilágban, mint A-track, ezen a néven készíti kifejezetten jó átiratait, olyan előadókkal dolgozott eddig együtt mint a Daft Punk, Boys Noize, vagy Digitalism. A mostani remix, amit meg szeretnék mutatni a Yeah Yeah Yeahs Heads will roll című számából készült nemrégiben. Amikor először meghallottam úgy éreztem hogy eléggé mainstreamre sikerült, de ez csak az első percben lévő kommersz lábdob miatt jutott az eszembe. Összességében, egy baromi erős trekk kerekedett a dolgból...
Yeah Yeah Yeahs - Heads Will Roll [A-track rmx](mediafire)

2009. október 21., szerda

War of Words

Lenny Kravitz idén 20 éves Let Love Rule-jának Justice átirata nem tartozik a kedvenceim közé. Pár hallgatás után szépen a fiók mélyére került, a minap viszont belebotlottam a klippjébe. WTF? Klipp? Ehhez a dalhoz? Igen. Engem is meglepett. Sőt, ki merem jelenteni, hogy 2009 eddigi legjobb videójával állunk szemben! Node szavak helyett beszéljen a klipp. Haha.
(Aki pedig úgy érzi, hogy szüksége van a dalra is, tekerjen a klipp alá!)
Lenny Kravitz – Let Love Rule (Justice Remix)

Lenny Kravitz | MySpace Music Videos

Lenny Kravitz - Let Love Rule [Justice rmx](mediafire)

These United States


These United States, egy amerikai banda, akik zeneileg nem igazán tudják behatárolni magukat, mindent játszanak alter folktól kezdve a rockon át, az indieig, ami nem baj, hiszen ettől lesznek igazán érdekesek. Nemrég hallgatom őket. Körülbelül egy éve találtam rájuk, és eddig a kedvenc számom tőlük a 2008-as Crime albumról a Honor Amongst Thieves névre hallgató trekk volt. Elég termékenyek a srácok hiszen, alig egy esztendő elteltével megjelentettek Everything Touches Everything címmel egy újabb stúdióalbumot 11 számmal, melyekből a favoritom a címadó dal lett, ami egyáltalán nem lett pörgős, viszont nagyon catchy.
Az albumról még annyit szeretnék mondani hogy a borítója valami brutálisan jóra sikeredett, azok a kis szappanbuborékok a háttérben meg az alakok és a vöröses színvilág nekem adja. Ha nem is a legjobb cover amit valaha láttam de Ian's way postban bemutatott előlapot azért remélem szerintetek is veri.
These United States - Everything Touches Everything (mediafire)
These United States -
Honor Amongst Thieves (mediafire)

2009. október 20., kedd

We Love You Ellie Goulding

A post címével kapcsolatban a jedi társaim nevében is bátran beszélek. Ha ismerik biztos szeretik, ha nem ismerik akkor most megszeretik. Ezzel ti is így lesztek ha meghallgatjátok ezeket a trekkeket. Ellie Goulding egy kevésbé ismert bár annál inkább tehetségesebb londoni lány. Nálam mondjuk olyan szinten van,mint Little Boots vagy La Roux. Rettentően rááll az ember füle a muzsikájára és azon veszi észre magát,hogy azt az egy számot hallgatja már ötödjére. Szép elektroakusztikus,poppos dallamok és ezt egy csilingelő hang díszíti még pluszban. Egyébként a zenéjét nem lehet teljesen pontosan behatárolni. Mondhatjuk rá,hogy electropop vagy indiepop vagy electro-indie. Jah és igen itt a pop szuperlatívuszáról beszélünk, természetesen. Nem hiába tettem egy lapra Kicsi Csizmával.
Ellie Goulding-Black&Gold(mediafire)
Ellie Goulding-Guns&Horses(mediafire)
Ellie Goulding-Under The Sheets(mediafire)
Ellie Goulding feat Frankmusik-Wish I Stayed(mediafire)

Heads Up! Heads Up!

Azért, hogy osszak meg veletek ma értékelhetőbb alkotást is az előzőnél, úgy gondoltam betartom ígéretem. Jópár poszttal lentebb említettem, hogy mennyire tetszik a Where The Wild Things Are soundtrackje. No igen, a Yeah Yeah Yeahs-es Karen O egy rakás plussz előadóval karöltve igen kellemes atmoszférájú filmzenelemezt hozott össze. Még mindig nagyon várom természetesen az itthoni bemutatót, de sajnos nem találkoztam sehol sem dátummal eddig. Az viszont bíztató, hogy az Aréna Cinemacity-jében már van egy nagy plakát! Kicsit szakmai ártalom viszont, hogy idekeverem, de akit érdekel nézze meg a film alapjául szolgáló könyv inspirálta grafikai alkotásokat ITT.
Karen O and The Kids - Heads Up (mediafire)

Party Like A Space Cowboy

A november 2.-án megjelenő új Space Cowboy album előfutáraként megjelent Party Like An Animal szerintem egy rakás szar, de gondoltam feltöltöm, hátha valakinek kellemesebb meglepetéseket fog okozni. Úgy gondoltam, hogy az a formáció, ami 2007-ben a Running Away című igen kellemes kis elektrópop számot hozta össze, képes lesz megint valami érdekessel előrukkolni. Hát nem. Könnyű kis popszám, mintha Calvin Harrist összeeresztették volna Loonával. Pedig félreértés ne essék, Calvinnel semmi bajom.
Space Cowboy - Party Like An Animal (mediafire)

Stanton Warriros


A Bristoli duó (Dominic Butler, Mark Yardley) breakbeatet játszik, a táncolhatóbb fajtából. Az első kiadványuk 1997-ben jelent meg, Deeper Cuttal közösen, ami két két számot tartalmazott mindkét előadótól. 2001-ben már The Stanton Session néven kijöttek egy teljesen önálló albummal, ami azóta már 2 folytatást megélt. Ezután kiadtak egy remixalbumot, amiről majd talán még írok egy külön posztot, mert tényleg nagyot alkottak vele a srácok.
Stanton Warriors - Still Here(mediafire)
Gorillaz - Feel Good Inc. [Stanton Warriors rmx](mediafire)
have fun.

2009. október 19., hétfő

Frank and the Musik

Első postom róla szólt és úgy érzem,hogy elég idő telt el azóta. Szóval megint itt van Frank. Ha a zenéjére gondolok akkor eszembejut egy koma mondása miszerint: "szarból lehet ostort formálni csak csattintani nem tudsz vele". Nos ezesetben Frank salakjával még azt is lehet. Timo of Finland 2 trekkjét is megpiszkálta. De nem sikerült neki elrontani. Hiszen a fent említett mondás inverze vonatkozik Frank barátunkra. Egyébként Timo of Finland egy igen rejtélyes srác. Sehol semmit nem találsz róla. Bár! van egy myspace oldala...ahol tovább fokozza a rejtélyességét. Annyit azért elárult magáról,hogy a Finn földön belül Helsinkiben él és bumm ennyi vége. A többi az csak a lila köd (de abból is kevés..viszont az vastagon)...jó, amúgy tehetséges is a fiú.
A harmadik trekk az a 3 little words klasszikussá komponált változata.
Most egyelőre ennyi FM de tudom,hogy szeretitek..én is szeretem. Később még lesz!
Frankmusik-better off as two[timo of finland-rmx]
Frankmusik-3 little words[timo of finland rmx]
Frankmusik-3 Little Words[Black Gardenia Version]

____________________________________________________________________
update: sajnos az mp3-akat el kellett távolítanunk, így a linkek a youtube-ra mutatnak! 

I never forget you, Electroclash! #3

2000-ben az Emerge-dzsel lett világhírű a new york-i Fischerspooner duó. A dalt azt hiszem nem kell senkinek sem bemutatni, egy mérföldkő volt, nem mondok hülyeséget azzal, ha azt állítom, hogy az electroclash korszak himnuszává vált. 2001-ben megjelentették debütalbumukat a Gigolo Records-nál, ami stílszerűen a #1 nevet kapta. Négy évvel később Fischerspoonerék kaptak egy új lehetőséget, hogy felélesszék az akkor már gyakorlatilag halott electroclash-t, de nem éltek vele. Sikerült túllépniük első albumukon és megújult nézőpontban közelítették meg az elektronikus zenét. Volt a lemezen azonban egy dal, mely az előző néhány év szellemének a megidézése volt. A Just Let Go-ról beszélek, mely valahogy kicsit kilógott a többi már-már elektrópopos dal közül. A duó egyébként idén új lemezzel jelentkezett, melyen van ugyan pár jobbnak mondható track, de összességében egy középszerű anyag.
Fischerspooner - Just Let Go (mediafire)

joe and will ask....


Joe and Will ask nevű formációról már ejtettek néhány szót előttem, sokáig úgy voltam velük, hogy meghallgatom, mert tényleg igényes, de nem adott igazán semmi extrát eddig. Most viszont a Mongozo! című trekk és a hozzá készített videó, megváltoztatta a véleményemet, baromi jó vicsorgós elektrós mulatós hangulatot áraszt.
Joe and Will ask-Mongozo!(rapidshare)
have fun.

2009. október 18., vasárnap

omg there's a riot in Belgium!


Riot in Belgium egy Ausztrál electro duó (Benny Single, Joel Dickson), nagysikerű La musique című trekkjük már pár éve a köztudatban van.
Riot In Belgium - La Musique (mediafire)
A megjelenését követően egy német arc Adam Sky megpiszkálta a dalt és összehozott egy időtlen keveredést a minimál és a masszív chicagoi-house között. A vokál rész már az original változatban is üt, maga a szám Adam bűvészkedése után válik igazán harapóssá, táncolóssá.
Riot In Belgium - La Muqique [Adam SkyRmx](mediafire)
have fun.

Open your eyes


Snow Patrolt sokan ismerik és kedvelik, játszanak ők mindent, alter rockot, meg indiet, volt néhány power-popos trekkjük is.
A legnépszerűbb számuk kétség kívül az Open your eyes, amire számtalan változatot hallottam már az elmúlt időszakban, de a szerintem Marky and Bungle nyúlt hozzá a legjobban, még 2007-ben, az a helyzet hogy rongyosra hallgattam, most újra megtaláltam és megint szét fogom hajtani, remélem nektek is tetszik majd, (ha még nem hallottátok).
Snow Patrol - Open Your Eyes [Marky and Bunglermx](mediafire)

Kollektiva - Foamo

Most rendhagyó jelleggel egy abszolút szubjektív partiértékelés fog következni. A posztra azért szántam rá magam, mert a buli közben/után elég intenzív gondolatok környékeztek meg. Arra, hogy ezeket kiírjam magamból kicsit vissza kell menni a múltba, mégpedig 2007 első felébe. Akkor indult útjára a Kollektíva csapat bulisorozata, nem kisebb névvel, mint Kissy Sell Out. Emlékszem az első buli amin ott voltam, annyira meglepett, szinte magamhoz sem tértem utána. Nem hittük el, hogy lehet egy olyan buli Magyarországon, ami olyan, mintha nem is itthon lenne. Kicsit furcsán hangzik, de az egésznek tényleg olyan hangulata volt, mintha valahol Nyugat-Európában bulizna az ember. Egyre rendszeresebbé váltak a partik, 2007 őszén beindult egy rendszeres klubest a Trafóban. Októberben - szerintem - 2008 legjobb buliját hozta össze a három srác a Merlinben, amikoris nem kisebb neveket vendégszerepeltettek, mint DatA és a The Bloody Beetroots. Az akkor még csak blogkedvenc dj-k azóta saját szerzői albummal bírnak és világhírűvé váltak. Naszóval beindult rendesen a Kollektíva, jobbnál jobb neveket hoztak el Magyarországra és fantasztikusak voltak a bulik. Kialakult egy x fős vendégsereg, akik nagyrésze tényleg az akkor virágzó elektró-indie-rév zenei szcéna szeretete miatt járt el a partikra. 2008 tavaszának májusában véget ért a Trafós bulisorozat, a Kollektíva partik nyárra kikerültek az A38 hajóra, ahol még több ember csatlakozott a bulikhoz. A letünő francia-elektrót közben felváltotta a fidget house. A hajós bulikon már éreztem, hogy ez nem olyan, mint a Trafóban volt, viszont leginkább 2008 őszén lehetett azt érezni, hogy a Kollektíva óriási divat lett. Kicsit elpártoltam a buliktól, sokkal ritkábban jártam, 2009 tavaszán is csak egyszer jutottam el, akkor sem sok időre. Tegnap viszont rászántam magamat, sőt elég lelkes voltam, de csalódnom kellett, de nem a zenében és nem a fellépőkben. Zeneileg azt mondom, hogy rendben volt, bár ez a most divatos elektró-vonal néha nekem már nagyon egyszerű, mégis azt mondom, hogy élvezhető volt. Az igazi csalódást a közönség okozta. Nem tudom eldönteni, hogy vajon hány százaléka maradt meg a bulizóknak azok közül akik anno tényleg az elektró szeretete miatt jártak Kollektívára, de úgy érzem, hogy minimális. Rengeteg arc volt, akin látszott, hogy vagy a Hajógyáriról szakadt át, vagy a Rióból, amivel persze nincs gond, mert lehet rájöttek, hogy ez egy sokkal színesebb zenei szféra, viszont látszott, hogy nem ezért vannak itt. Magukkal hozták a kommercionálisabb house bulikra jellemező mentialitást, ami természetesen kötekedéssel, lökdösődéssel és parasztkodással jár. Elég kellemetlen ugye, amikor mondjuk a kigyúrt kopasz állat poénból a mellette táncolót elkezdi lökdösni, éreztetve ezzel a saját testi erejét. Nem személyes a sérelem, a mellettem ugrálóval történt meg. Természetesen ebben a kategóriában van női megfelelő is, őt nem kell bemutatni. Lényeg a lényeg, menő a Kollektíva meg 'tök jó, mer annyira zúg meg csattog' és ez már nagyon nem a zene szeretetéről szól. Szóval csalódtam, eléggé. Kicsit hiányoznak azok a Trafós bulik, amikor mindenki megőrült, mindenki teli tüdőből ordította a szövegeket, le kellett láncolni a dj-pult előtti sávot, h az emberek rá ne essenek a cuccokra, szállt a sör és csöpögött az izzadtság a plafonról. Emlékszem olvastam anno egy interjút, amiben kérdezték a Kollektívát, hogy mekkora volumenű partikig akarnak elmenni, és mondták,h nekik ez a Trafós dolog teljesen megfelel, mert így van hangulata. Szerintem is úgy volt hangulata. A 'nem divatból csináljuk' mottó kicsit elcsépeltté vált úgy érzem. Félreértés ne essék, én nem a Kollektívát ócsárolom ezzel, ők tényleg lelkiismeretesen csinálják a bulikat, csak egyszerűen a divat túlzottan magával ragadta a bulisorozatot. Ettől függetlenül a tegnapi fő fellépő, Foamo is eléggé horzsolt. Úgy gondolom, hogy ne csak a szájtépés (jelen esetben a billentyűzet koptatása) legyen, ezért közzéteszem a két kedvenc remixemet emberünktől. Az első darabot a pár poszttal lentebb említett nagy kedvenceimnek, a Man Like Me-nek csinálta, a másikat pedig a mindenki által ismert skót bandának, a Franz Ferdinand-nak. Nomeg visszatérve a tegnaphoz, akik a vizuálért voltak felelősök, tőlem csillagos ötöst kapnak- Egész falas, ledes fényjáték, gyönyörű volt.
Man Like Me - London Town [Foamo rmx](mediafire)
Franz Ferdinand - No You Girls [Foamo rmx](mediafire)

Sunday Afternoon Special

Ma vagyunk egy hónaposak, ezért úgy döntöttem, hogy az elmúlt napban beszerzett jobb zenéket ismételten egy posztban osztom meg veletek. A kis, vasárnap délutáni összeállítás stílusügyileg elég vegyesre sikeredett. Egytől-egyig remixekről és újraértelmezésekről lesz szó, de nem kell megijedni, valamennyi szerzemény intelligens darab! : )
Először is következzen a nemrég hazánkat (idén már másodjára) is megjárt Editors legutóbbi kislemezének egy átírata. Be kell, hogy valljam, nem szeretem a bandát különösebben. Az énekes musical-hangjától néha kiráz a hideg, nameg úgy ánblokk az egész együttest nem tartom túl eredetinek. A Papillon is gyakorlatilag egy Depeche Mode szám, idegesítő vokállal, de kellemes szintivel és iszonyat hangulatos klippel. Tom Neville munkái sem tartoztak túlzottan a kedvenceim közé, ez a remixe viszont valamiért megtetszett. Nem mondom, hogy üt, és nem is egy igazi aranyfénykardos szám, de hallgatható és bulikompatibilis.
Editors - Papillon [Tom Neville rmx](mediafire)
Másodikként - a jedi-n harmadik alkalommal szereplő - Vampire Weekend következik, egy nem túl friss, de tipikus vasárnap délutáni remix-szel. Miike Snow készítette számukra a The Kids Don't Stand A Chance átértelmezését még februárban, mely a maga kis bugyuta prüttyögős hangmintáival üdítően hat.
Vampire Weekend - The Kids Don't Stand A Chance [Miike Snow rmx](mediafire)
A drum & bass, mint stílus az idő múlásával egyre távolabb csúszik tőlem, attól függetlenül, hogy mondjuk 5 éve még szívesen elmentem bulikba, viszont ha egy kedvencemet remixelik, azért felcsillan a szemem. Sub Focus készítette az Empire Of The Sun-nak nyáron a We Are The People kissé borongós átgondolását. Azt hiszem a mai időjáráshoz abszolút passzol a dolog.
Empire Of The Sun - We Are The People [Sub Focus rmx](mediafire)
Negyedikként ismételten egy remix következik, méghozzá egy gyönyörű darab. A brit The XX adott hozzá egy kis plusszt a Florence + The Machine You've Got The Love-jához, ami kétségkívül eredetileg is csodálatosan szól. Sokat nem kell róla beszélni, hallgatni kell és érezni, ez tényleg az a zene, ami elvarázsol.
Florence + The Machine - You've Got The Love [The XX rmx](medafire)
Még nem foglalkoztunk magyar előadókkal a blogban, pedig tényleg itt az ideje. Tits & Clits-ék első munkái számomra nagyon nem jöttek át, azóta eltelt 2-3 év és ontják magukból a jobbnál-jobb szerzeményeket/remixeket. Nálam hatalmasat ütött a Kerekes Band-nek készített Ethno Funk remixük, és most bukkantam rá a még nagyon forró legújabb darabra. A formáció egyik fele, BCS készítette Deadmau5 Ghosts & Stuff szimfónikus átértelmezését. Nagyon szubjektív, de nekem jobban tetszik, mint az eredeti : )
Tits & Clits - Ghosts & Stuff [Deadmau5 cover](mediafire)
A brit Grum remixeit a kezdetektől nagyon szerettem. Karakteres és kifinomult a stílusa. Legutóbbi remixe Keenhouse-nak készült, ami viszont számomra egy kicsit csalódást okozott. Nem mondom, hogy egy rossz munkáról lenne szó, viszont hallottam már tőle sokkal jobbakat. Remélem másnak azért tetszeni fog!
Keenhouse - Ari-es [Grum rmx](mediafire)

CC Sunday Vol.2

Nem felejtettem el,hogy vasárnap van és,hogy újra itt a Crystal Castles ideje. A mai napra szintén egy remixet választottam. Az eredeti szám peig a los angelesi The Little Ones-tól származik. Érdekes,hogy a CC képes úgy megpiszkálni a kiszemelt áldozatok muzsikáit,hogy azok élvezeti szintjén nem ront sőt egy teljesen más nézőpontba helyezi azokat. Emiatt lényegében lehetetlen csalódni a CC-ben.
The Little Ones-lovers who uncover[Crystal Castles rmx](mediafire)

Baby Baby Baby

Egy párizsi formációra bukkantam rá, mely a Make the Girl Dance néven szalad saját útján. Ez a
két srác érti a dolgát. Még szerencse hisz franciák. Éppen tegnap előtt léptek fel Berlinben. Ott biztos örültek nekik. Nálunk meg nemrég a Designer Drugs lépett fel...szóval akkor most jöjjön a kettőnek egy remekül egybeszabott remixe (ami a napokban jelent meg) ,melyet joggal tettem fel. Töltsétek le és adjatok igazat nekem.

2009. október 16., péntek

Mediocrity is me

Múltkor kaptatok egy kis "északi szellőt" a Pallers segítségével tőlem. Most pedig úgy gondoltam,hogy maradjunk továbbra is itt. Most jöjjön az egy személyes svéd orchestra a Little Big Adventure. Zenéjét az egyszerűség és a középszerűség jellemzi ahogyan azt a post címében meg is említettem. Természetesen a középszerűségnél nem a minőségre kell gondolni mert a muzsikájában jelen van a jól komponáltság és az egyedi hangzás világ. Ha már ezt eléri egy előadó akkor van esélye rajongókra szert tenni. De azért csajok,skacok még mielőtt levennétek a fehérneműt és küldenétek Stockholmba érdemes tudni azt,hogy kettő Little Big Adventure létezik. Mind a kettő svéd - szóval figyelni - de a másik LBA egy rock banda. Azt hiszem érezhető különbség van a kettő között is. Én nem szentelek az utóbbinak figyelmet ezért többet nem is mondanék róla.
Little Big Adventure-Son of St Jacobs(mediafire)
Little Big Adventure-The hatefuleye(mediafire)
Little Big Adventure-Where is my mind(mediafire)

2009. október 15., csütörtök

Where are You Loui'?


Az előző posztomért elnézést kell hogy kérjek, ezért úgy gondoltam, hogy egy jó kis feszes vokálos elektróval teszem. Larry Tee egy nagyrabecsült Dj, producer, aki olyan bandák feltörésében játszott nagy szerepet mint Scissor Sisters, vagy a Fischerspooner nevű electroclash duó. A közeljövőben írok pár bejegyzést az általa felfedezett zenekarokról, előadókról, addig is itt egy jó kis terekk Luluról.
LarryTee-LouisVuitton[databaseRmx](mediafire)

WTF? Borschtsch!


Ez szintén azt hiszem egy off-post.. Az a helyzet hogy ma négyig órám volt kb. és egyik csoporttársammal hazafelé valahogy szóba kerültek a beteg zenék illetve, hogy az ilyen sickness mennyire vicces tud lenni.. én példának felhoztam DjSkinhead-ExtremeTerror című "művét" amire az arc megemlítette, hogy létezik valami olyan szám amiben az hangzik el, hogy Amerikanski technology computer of Sputnik és keressek rá mert mókás. A kutatásom olyan sikerrel járt, hogy ráleltem egy egész albumnyi tragédiára a neten, és most azért ragadtam billentyűzetet, mert nem gondoltam volna hogy a Vengaboyst meg lehet gyalázni jobban annál, mint ahogy saját magukat alázzák úgy általában(mondjuk a We are going to Ibizát bírtam 12 évesen). Nos a Borschtsch-nek/nak sikerült. Szorri ezért a teljesen felesleges posztért mára nem ezt terveztem.
Vengaboys - Up & Down[BorschtschRmx](mediafire)

2009. október 14., szerda

Wrong Hole

Ma nem akartam több posztot, de ezt muszáj. Az előbb ráleltem ismételten egy off-zenére. Klipp+szöveg együtt, legjobb a végén a női rész : )

Oh My Gosh!

Év elején figyeltem fel a Man Like Me nevű formációra, de úgy rendesen csak két hónapos londoni nyaram alatt szerettem bele a zenéjükbe. Ez talán köszönhető annak is, hogy albumukat teljes mértékben átjárja az angol főváros hangulata. A camden town-i trió májusban jelentette meg debütalbumát, melynek zenei stílusa elég komplex, gyakorlatilag egy a garage, a ska, az electropop és a grime elemeit magában hordozó indie lemezről van szó. Szinte egytől-egyig unhatatlanok a dalok, de kettő mégis kiemelkedik. Az egyik a kislemezként is megjelent London Town és a Party.
Man Like Me - London Town (mediafire)
Man Like Me - Party (mediafire)

2009. október 13., kedd

I never forget you, Electroclash! #2

Mivel ígértem még electroclash-nek szentelt posztot, ezért betartom a szavamat. Ezúttal Felix Da Housecat a főszereplőnk, aki a korszak meghatározó jelensége volt. Igazándiból két számáért voltam teljesen oda, az egyik a legendássá vált Rocket Ride, a másik pedig az azóta elfeledett Happy Hour. Az utóbbit Miss Kittin 'vokálja' dobja fel, aki gyakorlatilag a műfaj koronázatlan királynőjévé vált anno. A két delikvensünk azonban az electroclash hanyatlása után is aktív maradt és mondhatom, hogy sikerült túllépniük saját korlátaikon.
Felix Da Housecat - Happy Hour (mediafire)

Cagedbaby


Ebbe a számba másodjára szerettem bele, úgyhogy muszáj volt egy postot szentelnem neki. Cagedbaby Hello there című The Presets-es átíratáról van szó, a remixeréket mindenki ismeri úgy gondolom, ausztrálok és nagyon jók.
Cagedbabyről illene több szót ejteni mert kis hazánkban nem annyira ismert.
Szóval: Tom Gandey először 2006-ban robbant be a Will See You Now című albumával ami synth-pop, post-punk, disco és psychedelikus alapokra íródott (emellett rengeteg előadóval készített közös munkákat), általában az úr Bordeauxban, vagy Brightonban tartózkodik,és készíti a trekkeket ha épp nem turnézik. Elvileg 2009 ben meg fog jelenni még egy nagylemeze amiről már kiadtak két kislemezt. A Forced-et még áprilisban és a Medicine-t nemrégiben. Én nagyon várom már hogy hozzájussak, ha megtörténik biztosan írok róla néhány sort.
Addig is itt megnézhetitek a Medicine viedoklipjét (sokkal pihenősebb, mint a Hello There)
Cagedbaby - Hello There [The Presets rmx](mediafire)

Slow Down

Ez a nagy szél engem kiakaszt...muszáj ezt a süvítő hangot és ridegséget valahogy elfojtani. Erre a legjobb módszer a Pallers. Ha már Ádám egy csúcsszuperjó svéd bandával állt elő (akik természetesen nekem is a nagy kedvenceim) akkor én is csatlakozok hozzá....és igazából ennyi amit tudni lehet a Pallersről,hogy svédek. Még talán azt is meg merem kockáztatni,hogy ez a banda is 2 srácból áll. (ezt egy kép igazolja az ultra puritán myspace oldalukon) Sajnos csak pár számmal rendelkeznek összesen ahhoz képest,hogy már egy éve léteznek. Illetve ennyit osztottak meg a nagyérdeművel. Remélem,hogy nem csak ennyi muzsikájuk van és még a későbbiekben hallhatunk róluk.
Szóval nagyon jó lazulós,külvilágot kirekesztős,gondolkodós zene.
Most ez kell!
Pallers-Humdrum (mediafire)
Pallers-Slow Down Quickly (mediafire)

It's what I want

Két apropóból szántam rá magamat erre Röyksopp-os posztra. Az egyik dolog hogy napvilágot látott néhány napja a legutóbbi kislemezes daluk klippje. A This Must Be It-ről van szó, mely Karin Dreijer Andersson gyönyörű vokáljától lesz még hidegebb. A videó egy poszt-apokaliptikus jövőben játszódik, ahol egy dobokkal felszerelt járgány rója az utakat. A sztori tehát nekem külön kedves, mivel nagyon közel állnak hozzám a disztópikus történetek.
A másik Röyksoppos aktualitás pedig az, hogy a pár napja megjelent FIFA 10 tracklist-jében ott szerepel az album (szerintem) második legjobb dala, ami nem más, mint az It's What I Want.
A norvég duó egyébként régi nagy kedvencem. Az évvégi top50 2009-emben valószínűleg előkelő helyen fog szerepelni a Junior.
Röyksopp - It's What I Want (mediafire)

2009. október 12., hétfő

CC Sunday Vol.1

Ezt a postot tegnapra szántam. (ezt már a címből remélem kitaláltad) Csak egyéb elfoglaltságaim miatt átcsúszott mára. Szóval Crystal Castles és Sunday na meg Vol.1...mi is ez? Úgy gondoltam,hogy minden vasárnap (ameddig van a batyuban kevésbé ismert CC trekk) felpattintok egyet-egyet. Elsőként elétek tárom a Block Party egyik nagy remekét Crystal Castles meglátásban. Annyit elárulok,hogy a CC remixei azért jók mert az eredeti muzsika legjobb részeit emeli ki és saját 8bites hangzásával ötvözi.
Remek!
Bloc Party-Hunting for Witches (Crystal Castles rmx)

Martial Arts


Mint a címből kiderül ebben a postban harcművészetekkel fogunk foglalkozni, azon belül, pedig a keleti ászokkal a Nindzsákkal és a Szamurájokkal.
Kalbata és The Widdler kevésbé ismert prodjúszerek, mindketten fiatalok és nagyon nagyon beteg basszussal dolgoznak, ami eléggé kedvemre való.
A számok megjelentek vinylen 2009 első negyedében. Őszintén szólva elég sötét hangulata van a daloknak, mondjuk ilyen esős időben nincs is megfelelőbb a lazításra..
Kalbata-Ninja we Ninja(mediafire)
Sensi Samurai-The Widdler(mediafire)

(a postképen látható Takuro a kiképzése végén miután meghallgatta a Sensi Samurait)

A hölgyeknek és azoknak akiket nem hoztak lázba az előzők ajánlok egy sokkal "romantikusabb" trekket:
Lady Dub-The Widdler(mediafire)

Nagyon jó zenehallgatást kívánok.

2009. október 10., szombat

Hyper Hyper!

A múltkori Dolls United-es cikk után elhatároztam, hogy néha lesz hasonló off-zenés poszt. Nos, most az történt, hogy takarítottam a gépemet, és ráleltem egy japán gyöngyszemre, amit anno valaki küldött nekem, valószínűleg kicsit sem baráti szándékkal... A japánokat szeretjük, márcsak azért is, mert betegebbek bármelyik rassznál. Az alábbi 'munka' a Hinoi Team és Korikki közös megmozdulása. A Hinoi Team egyébként négy japán hölgyből áll, tipikusan azokból, akik halakkal meg polipokkal... pfujjj... Korikkiról sajnos nem találtam semmi érdemlegeset. Feltehetőleg ő a japán HP Baxxter. A klipp egyébként külön megér egy misét. A koreográfia fantasztikus, nem is beszélve Hősünk kosztümjéről!
Aki pedig nem elégszik meg a videóval, annak itt van lentebb a dal mp3-ban. Lehet hallgatni minden parti előtt/közben/helyett!
Hinoi Team with Korikki - Night On Fire (mediafire)

Are U ready to Uff?

2-3 éve minden elektrópartin kötelező volt egy 3 perces lassú sáv. Ezt a sávot töltötte ki egy agyonvokóderezett hangú leány kis kopogással kísérve. Ő volt Uffie és máig legnagyobb slágere, a Pop The Glock. Jött még néhány kislemez, de igazából egyik sem volt valami nagy eresztés. Talán még a hármas Ed Banger válogatáson megjelent Robot Oeuf és a M.I.T.C.H.-csel és a hazánkat is megjárt Feadz-zel közösen alkotott Fais Rentrer Les Euros volt a két legvállalhatóbb ezek közül. Node Uffie most végre megint hallatott magáról, méghozzá azzal, hogy elkészítették számára a Pop The Glock klippjét. Igen, jogosan jön a kérdés, hogy ez most miért jó? Talán, hogy jobban betörjön a mainstreambe, vagy a sokat ígérgetett album előfutára legyen? A fene sem tudja, mindenesetre a klipp nem sikerült rosszul, de várnánk már valami igazán újat ettől a lánytól...
Uffie - Pop The Glock (mediafire)

2009. október 9., péntek

You Can Crush Us, You Can Bruise Us

Minden zenekedvelő baráti társaságban feljön a 'világ legjobb száma'-téma egy-egy beszélgetés alkalmával. Tegnap este a Hangmás koncert előtti hangolódás közben szóba került a The Clash. Ők minimum 5 számmal járulnak hozzá ehhez a képzeletbeli listához, ami folyamatosan gyarapodik a fejemben, de érzem soha nem fog összeállni rendesen. Ha akarnám sem tudnám rangsorolni a legjobb Clash számokat, de ha mégis ki kéne emelnem egyet, akkor az a The Guns Of Brixton lenne. Megunhatatlan zene, Paul Simonon hangja pedig üt!
The Clash - The Guns Of Brixton (mediafire)

2009. október 7., szerda

Sounds from Paris: DaroC

Megígértem,hogy rakok fel még más trekket Daroc-tól. Az az igazság,hogy ezzel a hangzással sehol máshol nem találkoztam. Pedig szándékosan a stílus hasonló zenészeinek gyümölcsei között keresgéltem és nem. A puttyugós francia számomra még mindig DaroC.
Fogyasszátok egészséggel:
DaroC - Paris77(mediafire)