Highschool Disco Never Ends

Az utóbbi hetekben, hónapokban olyan adaggal áramlanak a kellemes, nu-disco-jellegű elektronikus zenék, hogy kötelező feladatomnak érzem az alábbi néhány gyöngyszemet megosztani.

A francia Minitel Rose triónak a nyáron jelent meg az első hivatalos stúdiólemeze, ám ettől függetlenül meghatározók voltak a zenei ízlésem fejlődésére néhány évvel ezelőtt is. A Business Woman című számuk eszméletlen hatással volt rám 2008-ban, idén pedig a Hundreds Years-szel játszották el nálam ugyanezt. Mesterien felépített anatómia, csodás szintik és kellemesen bugyuta szöveg, kell ennél több?

Minitel Rose - Hundred Years (mediafire)

Nem kell túlzottan szemfüles blogbújónak lenni ahhoz, hogy az ember találkozzon a Monarchy névvel. A 2010 egyik nagy durranásaként emlegetett duó önmagáról elnevezett első albuma elviekben a következő év januárjában érkezik, a nagyobb vadászösztönnel rendelkezők azonban könnyedén leszedhetik már néhány helyről. A lemez számomra igen kellemes csalódás volt, tele a The Phonex Alive című slágerükhöz hasonlatos, igazán ütős dalokkal. A Maybe I'm Crazy-t szeretném ajánlani, minden indoklás nélkül. Hallgatni kell és beleszeretni!

Monarchy - Maybe I'm Crazy (mediafire)

Az Oh Land a napokban óriásit robbantott Son Of A Gun című dalával. A könnyed elektrópopot játszó formáció áttette székhelyét Dániából Brooklynba, és keményen menetelve elindult a világhír felé. Ebben a folyamatban persze mindenkinek elkel a segítség, amit természetesen ők is megkaptak, nem mástól, mint a hazánkat is megjárt Yuksektől. A francia producer még környezetbarátabbá varázsolta a nagy sikerű dalt.

Oh Land - Son Of A Gun [Yuksek rmx](mediafire)

Ha két ellenkező stílust játszó csapat közös munkára szánja magát, mindig felkapom a fejem. Ha pedig két olyan ellenkező stílust játszó csapat szánja közös munkára magát, akiket még kifejezetten kultiválok is, azonnal lázba jövök. Így történt pár nappal ezelőtt is, amikor napvilágot látott a Friendly Fires és Azari & Ill közös dala, a Stay Here. Az előbbiekről ugyebár tudjuk, hogy egy  hipermenő brit indie-pop csapat, az utóbbiak pedig igen-igen feltörekvő elektró-producerek. A két irányvonal keresztezéséből egy csodás '90-es évek érzetű elektródiszkó született.

Firendly Fires feat. Azari & Ill - Stay Here (mediafire)

A White Arrows az utóbbi hetek egyik új színfoltjaként robbant a pszichedelikus, elektrópopos lo-fi vonalon. A csapat első albuma ingyen és bérmentve lekapható a blogukról, ami azért egy meglehetősen kedves húzás. Az eddigi legjobb daluk, a Coming Or Going-ra felkapta fejét a RAC is. Róluk azt kell tudni, hogy egy elektróremixer kollektíva (The Remix Artist Collective), akik 2008 óta ontják a menőbbnél menőbb remixeket.

White Arrows - Coming Or Going [RAC rmx](mediafire)

Radio Panic Minimix

Kaptunk a Radio Panic-tól egy 25 perces minimixet, amit őszintén ajánlunk mindenkinek, aki fogékony a habkönnyű űrdiszkós elektróra. Egyétek, és vegyétek, a tracklista pedig itt:

1. Intro - Midnight Juggernauts
2. Aeroplane - Superstar (The Krays remix & Kiraly Karoly edit)
3. Annie - Songs Remind Me Of You (The Swiss & Donnie Sloan remix)
4. LexiconDon - Student Body (Bit Funk remix)
5. Moonchild - Planetary (Moonchild's "4 Months Late" remix)
6. la ZEBRA - Chocolate
7. Gamble & Burke - Let's Go Together (Grum remix)
8. Florrie - Give Me Your (Justin Faust remix)
9. Bob Sinclar - Feel For You (Go Go Bizkitt! remix)
10. Florrie - Panic Attack (Bit Funk remix)
11. The Chemical Brothers - Dissolve (Bloody Beetroots remix)
Radio Panic - RadioPanicMiniMix by Kiraly Karoly

I Never Dance

Egy hete új őrület tombol az itáliai űrdiszkókban. A dolgot egy I Never Dance néven alkotó 26 éves bologna-i producer indította el, (míly' kreatív) I Never Dance című dalával. A darabról azt kell tudni, hogy rémegyszerű, a '80-as évekből (miből másból) táplálkozik, hangzásilag kb 2007 környékén mozog, de annyira piszkosul kívánatos, hogy nem hagyja az embert statikus állapotban!

I Never Dance - I Never Dance (mediafire)

Faust Is Back

Az idén februárban hazánkat is megjárt Justin Faust ismételten az űrdiszkós blogszféra központi motívumává vált. Néhány napja látott napvilágot a jövő egyik nagy reménységének tartott Florrie-nak készült remixe. A 'Give Me Your Love' című dal átértelmezett változata szokás szerint nem okoz csalódást: csodás szintik, pulzáló basszus, nomeg az elmaradhatatlan '80-as évek utóérzet. Néhány országgal nyugatra azt beszélik, hogy az ősz egyik legnagyobb nu-disco slágere lesz, csakúgy, mint Justin októberben megjelenő új szerzeménye, melynek 47 másodperces teaser-e már magában garancia:

Florrie - Give Me Your Love [Justin Faust rmx](mediafire)

Mourning After

A szeptember elseje nem csak az őszt hozta el, hanem az elmúlt néhány év egyik legkreatívabb hazai indie-bandájának a visszatérését is. A Panic Radio berkein belül minden 180 fokos fordulatot vett: stílust és arculatot váltottak, valamint a nevük is megváltozott. A duó, a 2010-es őszt immáron Radio Panic néven kezdte el, elindulva egy sokkal elektronika-orientáltabb úton, hátrahagyva a múltat jelentő gitárcentrikus vonalat. A Panic Radio végét az okozta, hogy mind Áron, mind Dani mást szeretett volna csinálni zeneileg, a korábbi stílust viszont egyikük sem kívánta folytatni. A srácok kitérőket tettek a jazz és a folk irányába (Áron tangóharomónika, Dani szaxofon), de ezek a kalandozások inkább jammeléshez vezettek, mint produktív eredményekhez. A szeptember elsején megjelent 'Mourning After' Dani szólóprojektjeként indult, ám Áron ének és produceri közbenjárásával megtalálták a közös nevezőt és összehoztak egy nagyszerű elektrópop dalt, mely váratlan és üde színfoltként hat a hazai zenei palettán. A duó jelenleg alkot, mely elmondásuk alapján időnként egy EP-t, vagy single-t eredményezhet, a színpadra való visszatérést pedig 2011 első felében tervezik. Az új dalt bárki letöltheti a srácok honlapjáról, egy facebook-os like-ért cserébe!

Radio Panic - Mourning After (via panicradio.hu)

Summer Memories

Veszett sebességgel száguldott el velünk a nyár, és ugyebár a blog tekintetében szépen végigtétlenkedtük. No egy kis krízishelyzet után úgy döntöttünk, hogy továbbvisszük a dolgot. Nem is szaporítanám tovább a szót, hisz az elmúlt három hónap során olyan alapműveket hagytunk ki és olyan eladókat mellőztünk, akik már most komolyan meghatározzák 2010 zenei színterét. Úgy döntöttem, hogy az első szeptemberi posztot az elmúlt hónapok számomra legfontosabb előadóinak szentelem - néhol épp a legaktuálisabb újraértelmezésben.

A sort a kanadai Chromeo-val kezdem, akiknek Don't Turn The Lights On című csodás, ám igen lassú dalát az Aeroplane duó ültette át lötyögős formába, tőlük szokatlan módon. A belga párostól megszokhattuk, hogy remixeik általában fűben fekvéshez, vagy akár repüléshez készülnek, ennek ellenére a Chromeo remix egy táncolós újdiszkó átírat.

Chromeo - Don't Turn The Lights On (Aeroplane rmx)

Az idei év egyik legjobb lemezének tartom a Crystal Castles második albumát, a Vietnam című szám azonban nem volt rám túlzottan nagy hatással. Az utóbbi időszak egyik legmeghatározóbb űrdiszkó remixerei, a Midnight Conspiracy hármasfogata azonban kezelése alá vette a dalt, és nagyszerű dolgokat művelt vele. 

Crystal Castles - Vietnam (Midnight Conspiracy rmx)

Meglepetésként tapasztaltam néhány héttel ezelőtt, hogy a 2010-es Groove Armada lemez sokkalta jobb, mint gondoltam. Személyes kedvencként a korongról leginkább a History-t tudnám kiemelni, melyhez augusztusban a sokat emlegetett GRUM is megcsinálta a saját verzióját. A dal értékéből nem vett el, de igazándiból túl sokat nem is pakolt hozzá, ám a remix mégis megállja a helyét bárhol és bármikor.

Groove Armada - History (GRUM rmx)

Az idei év egyik legnagyobb befutójelöltjeként emlegették már januárban a manchester-i Hurts-öt. Nagyon úgy néz ki, hogy a duó be is váltja a hozzá fűzött reményeket, mivel mind a Better Than Love, mind a Wonderful Life tarol, az album pedig a napokban lát napvilágot. Az utóbbi dalhoz készült egyik legfontosabb  átírat ahhoz a Mantronix néven dolgozó remixerhez köthető, aki nem azonos a '80-as évek kultikus hip hop csapatával. 

Hurts - Wonderful Life (Mantronix rmx)

A Justice-os Xavier által támogatott Jamaica bemutatkozó albuma nagyszerűen sikerült: dugig van pörgős dalokkal, ám kevesen tudják róluk, hogy 1-2 éve még Poney Poney néven alkottak trióként. Tavaly év végén még ezen a néven jött ki a When Do You Wanna Stop Working és a Cross The Fader című daluk is, melyek azért valljuk be, a Jamaica lemez talán legfontosabb momentumai.

Jamaica - Cross The Fader

A Klaxons második albuma talán az idei év egyik leginkább várt lemeze volt. Összességében nem beszélhetünk semmiképpen sem rossz anyagról, ám nem kaptunk tőlük olyan meglepő impulzusokat, mint a Myths Of The Near Future idejében. A második, Surfing The Void címre hallgató korong abszolút egységes képet mutat, ám a kettes számú dal, a The Same Space kiugrik a masszából.

Klaxons - The Same Space

Akit tehetettem, és kompatibilisnek éreztem hozzá, már beoltottam a Miami Horror Illumination címre hallgató lemezével. Az általam agyonmagasztalt melbourne-i csapat az év egyik legszebb albumát adta ki augusztusban, gyönyörű szintikkel, csodálatos vokálokkal, a már jól bevált, '80-as évek orientálta űrdiszkó-vonalából szigorúan nem kilépve. Számomra a lemez legkellemesebb részlete a Summersun című öt és fél perces dal, mely hallgatása közben perverz módon vágyom a Nap melegére.

Miami Horror - Summersun

Ha akarnék sem tudnék szabadulni a '80-as évek bűvöletéből, mivel azok a bandák is belefutnak a korszak hangzásvilágába, akik néhány éve még más utakat jártak. A The Ting Tings második albumát hivatott beharangozni a Hands című dal, melynek hangszerelése elég autentikus módon '85 környékén mozog.

The Ting Tings - Hands