Noshát kedves olvasóink, elérkezett 2009 vége, aminek ugyebár kötelező velejárója, hogy megemlékezzünk, milyen is volt az idei év. A évértékelőm 3 stádiumból fog állni, előszöris a 100 legjobb külföldi zeneszám jön, majd a 10 legjobb magyar, és a 30 legjobb remix. Természetesen ezek a listák abszolút szubjektívek, de nagyon remélem, hogy mindenki talál kedvérevalót a dalok között.
A 100 legjobb külföldi dal összeállítása egy kissé bonyolult műveletet vett igénybe, mivel idén rengeteg jó anyaggal találkozhattunk, sorra jöttek a nagy várakozással megelőzött folytatások, bemutatkoztak új, tehetséges előadók, de azért akadt jópár csalódás. Nézzük tehát, milyen is lett az idei eredmény:
Az eddig leggyengébb albumjukat produkálták a srác, ami nem azt jelenti, hogy egy teljesen pocsék munkát adtak ki a kezükből, dehát egy olyan banda, akik az Apply Some Pressure-hez hasonló dalokat alkotott, azért többre is képes lenne. Az album legemlékezetesebb darabja ez a track volt számomra.
A brit soulénekesnő júniusban megjelent dala egyből tarolt a listákon. Hazánkat sem kerülte el a hullám, hiszen a Stone Cold Sober nagy MR2-kedvenc lett.
Az ausztrál duó 2008-as bombasztikusan jó debütalbumának harmadik kislemeze a lemez gyengébb darabjai közül való, ám még ez sem akadályozta meg abban, hogy a 98. legjobb idei dal legyen.
A svéd csapat idei albuma sem okozott túlzottan maradandó élményt, legjobb, kiemelkedő darabja viszont a Dorchester Hotel volt.
Az év egyik legcukibb számát hozta létre a londoni formáció.
Az NME szerint az év legjobb albuma a Horrors-é. Hát, akárki akármit mond, nekem az első lemez hangulata sokkal jobban tetszik. A Primary Colours legmagasabb pontja nálam egyértelműen a Scarlet Fields, ami egy kifejezetten intelligens darab.
Az új Wolfmother album sem lett olyan, mint az első, azonban a Back Round, azért majdhogynem hozza a Woman hangulatát!
Idén olyan anyagot produkáltak a két norvég srác, aminek már magában egyetlen egy trackje teljesen el tudja varázsolni a hallgatót, a Peactetime Resistance pedig egy különösen gyönyörű szám.
Svédország 2009-es felfedezettje egyértelműen a Miike Snow név alatt alkotó trió. Az Animal gyakorlatilag hónapokon keresztül ömlött minden rádióból Európaszerte.
Az utóbbi években Ausztrália vezető zeneimportőrré vált. 2009-re lett már világszínvonalú, belevaló énekesnőjük is, aki felveszi a versenyt bármelyik brit, vagy észak-európai társával.
Egy szupermenő új-zélandi elektrópop duóval is gazdagodott az idei év. A srácok még nagyon most kezdték, és jövőre nagyon érdemes lesz odafigyelni rájuk!
Florence Welch csapata is egy csodaszép albumot alkotott idén. Sokáig gondolkodtam, hogy a You've Got The Love, vagy a Rabbit Heart-e a legjobb dal a lemezről, de az utóbbi mellett döntöttem.
A 80-as évek orientálta elektrópop idén valami mocskos módon virágzott. Ezt a hullámot lovagolta meg Frankmusik is, akinek debütalbumáról számomra ez a dal vált a kedvenccé.
Brian Molko-ék 6. albuma sem csalódást nem okozott, sem új irányt nem mutatott, a For What It's Worth-re pedig ugráltunk jópárszor.
Az új album második legjobb momentuma volt számomra az Undisclosed Resistance.
A philadelphia-i leányzó harmadik albumáról egyértelműen a Shame On Me lett az igazi befutó.
Miután megnéztem ennek a gyönyörű szerelmes dalnak a klippjét, körvonalazódott, hogy még mindig lehetetlen komolyan venni ezt a csapatot, de persze ez nem is gond, hisz még mindig így az igaziak!
A Where The Wild Things Are soundtrackjét jópárszor dícsértem idén. Számomra a Hideaway lett a befutó, és reméljük, hogy egyszer ide is elér a film.
Idén számomra ez a dal hozta leginkább az évtized elején virágzó electroclash mocskosul fülledt hangulatát.
A kanadai FM Attack alkotott egy csodaszép, majd' hét perces dalt, ami minden űrdiszkó-szerelmesnek kötelező!
A skót úriember egy 90-es évek inspirálta diszkólemezt alkotott idén, ami telis-tele van jobbnál-jobb dalokkal. A Ready For The Weekend a nyár nagy kedvence volt.
2009-re a briteknél valahogy divatba jött az r&b és a dance határmezsgyéjén kötéltáncoló, de igazából behatárolhatatlan és felettébb buta zene. Szégyen, vagy nem szégyen, engem nem tudott megkerülni ez a szemtelen dal.
A Metric új albumát nagyon vártam, de féltem, hogy hozni fogja az előző lemez lagymatagságát. Nos, csalódnom kellett, a kanadai csapat élete legjobb lemezét alkotta meg. A Gold Guns Girls pedig a szuperkúl Zombielandben is hallható!
A maszkos olasz duó idén sem tétlenkedett: egy nagyon durva és igen terjedelmes albummal jelentkezett, valamint jópár kislemezt is kiadott. Az Awesome hangulata utólérhetetlen.
Lily 2009-es albuma igen jó lett és hemzseg a jobbnál-jobb dalokkal. A 100-as listámra a Not Fair fért be, de szinte az egész album ott sorakozik valahol 101 és 110 között!
Pityu barátom nagy kedvence Esser sajnos mégsem jött az ígértekkel ellentétben decemberben a Trafóba, de az albumát idén azért jópárszor meghallgattuk.
2009 prosztódiszkóhímnusza egy megkerülhetetlen darab. Ekkora ordenáré szemtelen dalt összehozni.. Hát én még mindig nem bocsájtom meg magamnak, hogy nem tudok neki ellenállni. : )
Ha az előző 2009 prosztódiszkóhímnusza volt, akkor ez 2009 tinidiszkóhímnusza. Valami hasonló érzéseket táplálok iránta, mint a Riverside iránt.
Az 1989 az idei évnek talán leginkább az a dala, amire egy kocsmában lehet asztalon fetrengeni és ez az elismerés azért nagy-nagy pozitívum.
Talán a new york-i banda új albuma volt az, ami engem leginkább megmozgatott az eddigi összes munkájuk közül. Ha nem is váltak még mindig a kedvenceimmé, de két olyan dalt tutira adtak, amit nem fogok elfelejteni soha.
A hazánkat többször is megjárt Kissy albumán 2 igazán jó dal szerepel azok közül, amiket eddig nem hallhattunk. Az Apple Jelly valami óriási pozitív dózis.
Az idei év nagy felfedezettjeiként emlegetik őket, nem véletlenül. A debütalbum elég hatásos. Számomra leginkább ez a dal ütött.
Az egyik kedvenc ausztrál űrdiszkósom idén sem tétlenkedett. Jobbnál-jobb dalok és remixek, amik közül a Let Me Go lett a legütősebb.
A londoni srác az idei küllemével diktálta keményen a trendet és nem utolsósorban baromi jó zenéket gyártott.
Az új Gossip album nem vált a kedvenceim közé, de a Heavy Cross-t egyszerűen nem lehet nem szeretni!
A kirobbanó erejő, meglehetősen a Depeche Mode világát idéző dal még annak ellenére is nagy kedvencemmé vált idén, hogy nem vagyok kimondottan Editors-fan.
A cambridge-i banda egy megkerülhetetlen fogalommá vált 2009-ben, a 922 The Reeling pedig egy kihagyhatatlan bulizenévé.
2009 elektrópopdívája egyértelműen a kevésbé esztétikus, ám igen stílusos Elly Jackson lett .A debütalbum két óriási durranást tartogatott, mely közül számomra kisebbet az In For The Kill szólt.
Erre a dalra még Liszt Ferenc is simán ugrálna egyet a Corvintető kistermében!
Az eldönthetetlen nemi identitású kanadai srác idei albuma azért valljuk be, nem volt egy Sexor, azonban a Shoes még lassan a megjelenés után egy évvel is ugyan úgy üt.
Az igen szimpatikus colorado-i duó még magát sem veszi komolyan. Hál' Istennek, mert ha nem így volna, nem született volna meg ez a nagyszerű kis marhaság.
Az új albumról számomra ez vált a legkiemelkedőbb alkotássá, de még mindig nem váltam Muse-rajongóvá sajons...
A duó új lemeze tartogat jópár középszerű, és jópár igen kiemelkedő alkotást. A Gossip énekesnőjével felvett Cruel Intentions az utóbbiak közül való.
A kanadaiak új lemeze egy prosztódiszkóból, gettótechnoból és elektróhiphápból összegyúrt massza lett, ami annyira ekletikus, hogy helyenként botrányszar, helyenként pedig még nagyanyám is ugrálna rá.
A 2009-es brit nyár egyik nagy kedvence volt a The Kiss. Azért az Apple Jelly-hez hasonlóan ez is egy elég nagy pozitívbomba.
A new york-i banda debütáló kislemeze azért elég ütősre sikeredett. Csak így tovább!
Az indiepapa új lemeze nagyon erős anyag lett. Számomra nem a Stellify a legkiemelkedőbb pont, de mégis fantasztikusan jó darab.
A montreáli duó idén is electrofunkoskodott, nálam elég nagy sikerrel.
Liam Howlették 2009-ben megmutatták, hogy még mindig élnek, nem is kicsit. Az album számomra nagy kedvenccé vált, az Omenre pedig baromira lehet bulizni.
Hát, nem vagyok rá büszke, de engem ez a dal nem hagy nyugodni. Annyira prosztó, annyira Amerika és mégis annyira fülbemászó. Köszi Kevin.
A skótok új lemeze nagy-nagy favorit lett, telis-tele nagyon okés momentumokkal és megállíthatatlan hangulatokkal.
Felfoghatatlan, hogy ez az érett hang '91-ben született. Persze kompenzálja a dolgot, hogy kevésbé érett témákról énekel, de jól teszi, a Boys & Girls így üt.
2009 egyik megkerülhetetlen rádióslágere egyenesen Londonból. Szeretjük, még mindig.
Ez a csapat nagyon jó és hála az Égnek ezt újból és újból alátámasztják. Go baby, go baby go!
Erre a 4 fiúra jövőre igencsak érdemes lesz odafigyelni, még néhány ilyen volumenű dal és első számú fan leszek!
Afro-indie-pop Los Angeles-ből, erőteljes Dél-Afrika és Etiópia inspirálta hangzással. WTF? Igen létezik, és nagyonis működik!
Ez a dal izomból falhoz vág és elringat, máshogy nem is lehet kifejezni az érzést amit kelt. Fantasztikus.
2009 Dizzee éve volt, az új album is rendben van, és a nyár egyik legnagyobb slágere is nagyon rendben van.
Eddig nem voltam Kasabian-fan, de a legújabb lemez nagyon meglepett, hogy ekkora hatással van rám.
A dalok nagy-nagy századát nem érdemes lefordítani. A She's Got Me Dancing-et végképp nem kell, ez így működik. Partizene a javából.
Az új album frenetikusra sikeredett, a zárótrack pedig felejthetetlen.
Ők sem voltak soha a kedvenceim, ez a dal mégis üt. A tavasz egyik legnagyobb slágere volt és még mindig elmaradhatatlan bulikellék.
A wimbledon-i srácot az új lemeze előtt nem kedveltem különösebben, de azt hiszem ez a dolog erőteljesen megváltozott. A Sticks and Stones kötelező darab.
2009 egyik legpörgősebb dalát alkotta meg a bangori hármas.
Na ez az a dal, amiért a Yeah Yeah Yeahs-re már nem úgy tekintek ahogy előtte. Megunhatatlan.
Kegyetlen ez a szám, akarva-akaratlanul beindítja a fejed mozgását.
Az év egyik legjobb dalát egy angol noname formáció szolgáltatta, Ian Stevenson ütős klippjével kiegészítve igazán rendben van a dolog!
Magasan az új album legkiemelkedőbb darabja. A videóklippel együtt emelkedik fel 2009 legemlékezetesebb dalainak a panoptikumába.
Régivonalas jövődiszkó melbourne-ből, a Miami Horror-tól már megszokhatott kifinomult minőségben.
2009 januárjának kedvence volt nálam ez a dal, ami még közel sem a legjobb a lemezről!
Kálvin igazán tudja mi az, hogy megtáncoltatni valakit. Prüttyögések a 90-es évekből és egy nagyon mai hang alkotta ütős párosítás kellett 2009-ben a tökéletes elektródiszkóhoz.
Ez az a dal, ami otthon az ágyon fekve ugyanakkorát üt, mint lefelé a mozgólépcsőn, vagy egy fesztivál színpadja előtt.
A nagyon piros norvég trió egy nagyon piros albumot hozott létre idén. A Give It Up az a momentum, amit nem lehet lábmozgatás nélkül meghallgatni.
Óriási ez a dal, még sokadjára is.
Ez a fiatal lány idén a kettesszámú elektrópop dívává vált Indieországban, de várjuk csak ki a lista végét. : )
A Datarock énékesével kiegészülve Annie egy olyan dalt alkotott meg, amiért nagyon hálásak vagyunk neki.
Az a durva, hogy ennek a négy srácnak nem ez lett a legjobb dala idén!
A Strokes-főnök olyan szólóalbumot hozott létre, amiért le a kalappal előtte.
A Julien-K a nevével ellentétben nem egy embert takar, hanem négyet. A debütalbumra nem mondom, hogy nagyszerű, de a Kick The Bass, az valami fantasztikusan jó dal.
2009 legdepresszívebb indiecsapata egyértelműen a White Lies. Let's grow old together, and die at the same time.
A 2009 legrosszabb lemezborítója által fémjelzett album legjobb trekkje nálam az Own Brain. A vén stoneroser még mindig tud.
Az angol csapat idén is alkotott egy nagyszerű slágert.
A lakosságitrensz-elemekkel teletűzdelt dal talán Kálvinunk idei legnagyobb eresztése.
Ha össze akarom számolni melyik dal az, amit a legtöbb helyről, a legtöbbször hallottam idén, akkor valószínűleg a Bulletproof lesz az, talán nem véletlenül!
Amekkora hype vette körül az új lemez megjelenését, számomra akkora csalódás volt, ez a dal mégis menti amit menthet, mert iszonyatosan ütős lett.
2009 legszebb balladáját az utóbbi évek egyetlen régivonalú botrányhőse hozta össze. 2010-re nagyon kérem, hogy még mindig ne javuljon meg!
Nálam ők alkották meg 2008 legjobb dalát, ősszel megjelentették új lemezüket és csináltak egy ismételten nagyon ütős számot, mégsem lettek még mindig túlzottan híresek. Miért?
Rave-zongora és indie-rock? 2009-re ez a két fogalom is összeért, mégpedig azok által a srácok által, akik 2008 egyik legellentmondásosabb lemezét alkották meg. Az Intimacy népes ellentáborral rendelkezett, de azért a One More Chance miatt jópáran újból adtak egy esélyt a csapatnak.
Vitalic is most ért be nálam. Ez a lemez sokkal jobb, mint a régebbi, és hú, ez a dal sokkal jobb, mint bármelyik eddig!
Ezt a dalt nem kell kommentálni. Hallottam hip hop-,indie-,dubstep-,breakbeat-,electro-,house és még megannyi buliban.
Év végén bebizonyították a srácok, hogy tudnak legalább akkora slágert írni, mint az A-Punk volt. Várjuk az új lemezt!
Az új album legkiemelkedőbb momentuma, pedig az album is igen kiemelkedő!
A camden town-i négyes nálam elnyerte az Év Felfedezettje díjat!
'...beating like a hammer'. Körülbelül úgy üt ez a dal is. A Fantasies egyértelműen az eddigi legjobb Metric album.
A bármit megtehető, csak a szerelmet meg nem kapó playboy igen vicces vallomása az idei év egyik legjobb elektrópop dala.
Sajnos az album nem sikerült annyira emlékezetesre számomra, mint ez a dal. A Let's Go Surfing összegyűri a 60-as évek surf-rockját az indie-vel, és a dolog baromira működik.
Nem egy nagy sláger, nem is hallottam túl sok helyről, nekem mégis óriási kedvenc lett. Az a dal, amit akkor kell hallgatnod, ha felszállsz egy ismeretlen buszra, fogalmad sincs, hogy merre megy, csak nézelődsz, és mindez óriási boldogsággal tölt el!
Ez a szám több egy átlagos franciaelektró slágertől, mindig több.
Nos, amint említettem a 26-os dalnál, nálam nem Elly Jackson lett az idei elektrópophercegnő. Victoria Hesketh Remedy-je a tökéletes popdal.
Hogy miért? A hangulat miatt. Még mindig bármikor képes jobb kedvre deríteni. A dal 100%-ig rendben van, a klippel együtt pedig méginkább!
