Sunday Evening Special

A múlt vasárnaphoz hasonlóan ismét egy kosárnyi zenével készültem. Nem mindegyik dal új, viszont akad köztük néhány iszonyatosan friss is!
Elsőként a norvég Kings Of Convenience legutóbbi albumának egyik legszebb momentumával kezdeném. A Peacetime Resistance-ról van szó, melynek hangszerelése tökéletes, a hegedűtől pedig jóformán elolvadok.
Kings Of Convenience - Peacetime Resistance (mediafire)
Bevallom, a Local Natives-szel nem különösebben foglalkoztam eddig. Az öttagú formáció Dél-Kaliforniából jött, de zenéjük atmoszférája nagyon északi. A napokban jelenik meg legújabb kislemezük, ami a Shape Shifter címet viseli. Érdemes lesz ezentúl odafigyelni rájuk!
Local Natives - Shape Shifter (mediafire)
A Pinback 2 évvel ezelőtt jelentette meg a Fortress című dalát, ami azóta is a legnagyobb slágerük. A Local Natives kapcsán jutottak eszembe, hiszen szintúgy egy kaliforniai bandáról van szó és szintén nagyon északias ezen daluk hangulata.
Pinback - Fortress (mediafire)
A Fenech Soler-re is érdemes lesz a jövőben nagyobb figyelmet fordítani, mert a trió Lies című dala elég ropogósra sikeredett. Egy kellemes elektrópop trackről van szó, mely a banda első hivatalos megjelenése lesz és november másodikán kerül a zeneboltokba.
Fenech Soler - Lies (mediafire)
Ali Love neve a Chemical Brothers Do It Again című számának kapcsán lehet ismerős, ahol ő szolgáltatta a vokált. Egy nagyszerű dalról volt anno szó, azonban emberünk jóval több ennél. Ali gyakorlatilag egy egyszemélyes zenekarként működik, vannak instrumentális és elektronikus dalai is és minden hangszert önmaga komponál. 2007-ben nagy kedvencem volt tőle a Lost In The K Hole, ami egy könnyed, ugrálható, másnapos indie szám, 2009 végére azonban Ali szakított ezzel a stílussal. Legalábbis ez mondható el legújabb kislemezéről, a Diminishing Returns-ről, ami gyakorlatilag egy neo-itáló-diszkó dal.
Ali Love - Diminishing Returns (mediafire)
Minden nemzetnek megvan a maga elektrópop dívája. Norvégiának Annie, akinek várva-várt második lemeze már lassan végre itt van a nyakunkon. A 2004-es Anniemal című bemutatkozó anyag után elég magasak az elvárásaim. A legújabb kislemez az I Don't Like Your Band címet viseli és a címhez méltóan tombol benne a flegmaság. Egy jól sikerült szintipop dalról beszélünk, azonban félek, ha ez a lemez legjobb track-je, akkor az új album nem fogja hozni az első hangulatát.
Annie - I Don't Like Your Band (mediafire)
Következőként a The Sweet Serenades-t szeretném bemutatni, akik ismételten skandinávok. A kéttagú formáció legújabb dalának kicsit régebbi vonalas brit indie hangulata van és elég jellegzetes a gitár-témája. A poszt leglendületesebb részéről van szó, szóval aki kis hangulatnövelést szeretne vasárnap estére az feltétlenül szedje le!
The Sweet Serenades - On My Way (mediafire)
A vasárnap esti összeállításom legutolsó darabjához érkeztem. A fentebbiektől eltérően nem zenei blogok böngészése, hanem egy youtube videó kapcsán futottam bele egy érdekes és váratlan Amy Winehouse feldolgozásba. A cover-t 2007-ben az akkor zenei pályája csúcsán álló Arctic Monkeys készítette. Szeretjük ezt is, nameg az eredetit is, a srácok legutóbbi lemezét viszont nem nagyon...
Arctic Monkeys - You Know I'm No Good [Amy Winehouse cover](mediafire)