2010. szeptember 28., kedd

Highschool Disco Never Ends

Az utóbbi hetekben, hónapokban olyan adaggal áramlanak a kellemes, nu-disco-jellegű elektronikus zenék, hogy kötelező feladatomnak érzem az alábbi néhány gyöngyszemet megosztani.
A francia Minitel Rose triónak a nyáron jelent meg az első hivatalos stúdiólemeze, ám ettől függetlenül meghatározók voltak a zenei ízlésem fejlődésére néhány évvel ezelőtt is. A Business Woman című számuk eszméletlen hatással volt rám 2008-ban, idén pedig a Hundreds Years-szel játszották el nálam ugyanezt. Mesterien felépített anatómia, csodás szintik és kellemesen bugyuta szöveg, kell ennél több?
Nem kell túlzottan szemfüles blogbújónak lenni ahhoz, hogy az ember találkozzon a Monarchy névvel. A 2010 egyik nagy durranásaként emlegetett duó önmagáról elnevezett első albuma elviekben a következő év januárjában érkezik, a nagyobb vadászösztönnel rendelkezők azonban könnyedén leszedhetik már néhány helyről. A lemez számomra igen kellemes csalódás volt, tele a The Phonex Alive című slágerükhöz hasonlatos, igazán ütős dalokkal. A Maybe I'm Crazy-t szeretném ajánlani, minden indoklás nélkül. Hallgatni kell és beleszeretni!
Az Oh Land a napokban óriásit robbantott Son Of A Gun című dalával. A könnyed elektrópopot játszó formáció áttette székhelyét Dániából Brooklynba, és keményen menetelve elindult a világhír felé. Ebben a folyamatban persze mindenkinek elkel a segítség, amit természetesen ők is megkaptak, nem mástól, mint a hazánkat is megjárt Yuksektől. A francia producer még környezetbarátabbá varázsolta a nagy sikerű dalt.
Ha két ellenkező stílust játszó csapat közös munkára szánja magát, mindig felkapom a fejem. Ha pedig két olyan ellenkező stílust játszó csapat szánja közös munkára magát, akiket még kifejezetten kultiválok is, azonnal lázba jövök. Így történt pár nappal ezelőtt is, amikor napvilágot látott a Friendly Fires és Azari & Ill közös dala, a Stay Here. Az előbbiekről ugyebár tudjuk, hogy egy  hipermenő brit indie-pop csapat, az utóbbiak pedig igen-igen feltörekvő elektró-producerek. A két irányvonal keresztezéséből egy csodás '90-es évek érzetű elektródiszkó született.
A White Arrows az utóbbi hetek egyik új színfoltjaként robbant a pszichedelikus, elektrópopos lo-fi vonalon. A csapat első albuma ingyen és bérmentve lekapható a blogukról, ami azért egy meglehetősen kedves húzás. Az eddigi legjobb daluk, a Coming Or Going-ra felkapta fejét a RAC is. Róluk azt kell tudni, hogy egy elektróremixer kollektíva (The Remix Artist Collective), akik 2008 óta ontják a menőbbnél menőbb remixeket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése