Már a Sigue Sigue Sputnik-os poszt idejében el szerettem volna indítani egy cikksorozatot elfeledett, letagadott, ám mégis nagyszerű 70-es, 80-as évekbeli zenékből. Nem ígérem, hogy heti rendszerességű lesz a dolog, de majd igyekszem frissítgetni. Az első adag egytől-egyik perverz new-wave darab.
Néhány napja jutott eszembe a Spandau Ballet lendületes debütálótrackje, a To Cut A Long Story Short, aminek a keletkezésének idejében én még ötletként sem merültem fel. A dal '80-ban a brit zenekart egyből ismertté tette, melynek töretlensége egészen 10 évig tartott, aztán szép lassan feledésbe merültek. Nekem ez volt a kedvencem tőlük, holott a Gold és a True című dalokkal azért nagyobb sikereket értek el. A tavalyi évben amúgy kiadtak egy új lemezt Once More címmel, amiről én csak a névadódalt hallottam, melyről azért nem nyilatkozom inkább, mert beárnyékolnám a To Cut A Long Story Short nagyszerűségét. Az ominózus track videója egyébként zseniális, felfoghatatlan, hogy hogy lehet ilyen sokáig ilyen mértékű komoly arcot vágni,
Másodikként az utánozhatatlan Fad Gadget talán legnagyobb slágerét, a Collapsing New People-t szedném elő. A név mögött megbújó Francis John Tovey amellett, hogy gyakorlatilag megalkotta azt az elektronikus hangszerekkel komponált new wave-et, ami kapcsán jópár előadó százszor híresebb lett, még akadt ideje a performance-művészkedésre is. A Fad Gadget ideje viszont lejárt '84-ben és Frank Tovey néven ment tovább a zenélés egészen a 2002-es végzetes szívrohamig. A Collapsing New People videóját is megemlíteném, amely jóformán egy performance art megmozdulás.
A mai harmadik és egyben utolsó banda a Visage, ami mögött a fentebbi képen is látható Steve Strange (igen az egy férfi) állt. Számomra két klasszikust alkottak, a Fade To Grey-t és az In The Year 2525 feldolgozásukat (amit tavaly Ian Brown is baromi jól átértelmezett). Az előbbi dal egyébként hangzása alapján lehetne a 2000-es évek eleji electroclash-mozgalom nagymamája is. Igazándiból fogalmam sincs mikről beszél a nő a dalban, de az egész nagyon rendben van, Steve Strange meg még mindig utánozhatatlan szintipop-ikon.
azért lássuk be..a fade to grey videoklipjében az a kézre kígyót festőt rész roppant mókás ^^
VálaszTörlésnaigen, az elég kreatív kis részlet :)
VálaszTörlésó azt be sem linkeltem, Zoli díjazom az önszorgalmad az utánakeresés miatt! : D
lehetne egy összeállítás a legposványabb klippekből akár a 80-as 90-es évek terméseit szemezgetve :)
VálaszTörlésbenne vagyok : )
VálaszTörlés